A diákok tizede állítja: tanári agresszió áldozata

"Lokális szinten, a pedagógusok és különböző szervezetek összefogásával kell kezelni az iskolákban terjedő verbális és fizikai erőszakot. Nem jogszabály, hanem egy nemzeti stratégiai terv létrehozása a megoldás"

- mondta Hiller István oktatási miniszter az Iskolai veszélyek című kutatás prezentációján december 11-én, Budapesten. Az eseményen elhangzott: a tanárok csaknem két százaléka nyilatkozik úgy, hogy valamelyik diák fizikai erőszakot követett el ellene. Ugyanezt a diákok kevesebb, mint 4 százaléka állította.

"Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az elmúlt években több kezdeményezést is elindított, a mostani felmérés eredményeként pedig 2010 végére, 2011 elejére várható egy olyan nemzeti stratégia kidolgozása, ami az iskolai erőszak tompítására alkalmas" - mondta Hiller István az Iskolai veszélyek című kutatás eredményeinek összegzésekor. Hozzátette: mindenképpen jó jel, hogy azok a tanárok, akik munkájuk során gyakran találkoznak az iskolai erőszakkal, többnyire saját választásuk alapján kezdenek el olyan továbbképzésekre járni, amelyek ezen helyzetek kezelésére irányulnak. Hiller hangsúlyozta: ez egy olyan probléma, amit nem jogszabályok létrehozásával kell megoldani, hanem alapos felkészülést követően, a tanárok és különböző szervezetek, így orvosok, szociológusok, rendőrök, családsegítők, nevelési tanácsadók és a szülői szervezetek összefogásával helyi és regionális szinteken lehet kezelni.

A több mint ötezer diák és ezer tanár bevonásával egy év alatt megvalósult felmérés elkészítésére az oktatási miniszter Aáry-Tamás Lajost, az oktatási jogok biztosát kérte fel. A kutatás - melyet a DIPA Tanácsadók és Fejlesztők Szakmai Egyesülete készített Sáska Géza oktatáskutató vezetésével - az iskolai veszélyek közül a pedagógusokat és a tanulókat érintő lelki és testi, valamint anyagi károk keletkezésével foglalkozik.
"A kialakult iskolai agressziónak két nagy kategóriája van, egyik a nem verbális agresszió, ami lehet egy ütés, pofon, verekedés, de kirekesztés is. A másik a verbális agresszió, ami káromkodást, kiabálást, vagy megalázást jelent" - számolt be vizsgálat eredményeiről Áary-Tamás Lajos. A felmérésből kiderül továbbá, hogy Magyarországon jelentősebb a verbális, mint a nem verbális agresszió, melynek a diák és diák közötti előfordulása nagyobb, mint a tanár és diák közötti. A biztos hozzátette, hogy a képzési helyek különböző formáiban más-más mértékben jelenik meg az iskolai agresszió. Kiderült, hogy a szakiskolákban jóval magasabb a diákok agresszivitásra való hajlama, mint a gimnáziumokban. Ehhez kapcsolódik az a kutatási eredmény, amelyik kimutatta: a gimnáziumi tanulók jóval kevesebb időt töltenek tévénézéssel és számítógépes játékokkal, de az még nem világos, hogy a jelenségek között létezik-e ok-okozati összefüggés - mondta Áary-Tamás Lajos.

A DIPA Tanácsadók és Fejlesztők Szakmai Egyesülete által készített felmérés számadatira Sáska Géza tért ki. A vizsgálatban résztvevő 11. évfolyamos diákokkal dolgozó tanárok 1,9 százaléka állította, hogy az iskola valamelyik diákja fizikai erőszakot alkalmazott ellene, ugyanerről a diákok 3,8 százaléka tett említést - mondta. A felmérés szerint a tanárokat 1,9 százalék és 3,8 százalék közötti arányban érhette tanítványától bármiféle fizikai erőszak. Emellett a diákok 10,2 százaléka állította, hogy tanárától fizikai agressziót szenvedett el, ugyanakkor a válaszoló tanárok 2,6 százaléka mondta, hogy tanítványával szemben fizikai agressziót követett el. A tanárok és diákok közötti kiabálás, káromkodás előfordulását az iskolai élet mindkét szereplője a leggyakoribb agressziófajtaként említette: a tanárok 31,2 százaléka, a diákok 38,3 százaléka volt részese ilyen helyzetnek - jegyezte meg Sáska Géza.
A kutatás során kiderült az is, hogy az iskolai erőszak kialakulásában szerepet játszik az intézményi légkör, a tekintélytisztelet és a tanárok, diákok családi háttere is.
(www.edupress.hu)